| |
 |
  
Szántód 2009.
Az idei edzőtábor hatalmasat csattant. Azt egy-két rutinos táborozóval sejtettük, hogy nagy durranás lesz a tábor, de azt hiszem minden várakozást felül múlt.
Először is kezdjük a szakmai résszel. Jól felkészült instruktorokkal edzhetett az a kb. 80 fő, aki az egész hét megpróbáltatásait végigcsinálta. Eleinte voltak fennakadások, félreértések, de ezt tudjuk be annak, hogy ez a szakmai stáb, mely 7 mesterből állt, még nem dolgozott együtt, s amúgy sem könnyű feladat ennyi embernek minden igényt kielégítő edzéseket vezényelni.
De ahogy telt a hét egyre gördülékenyebben ment, egyre jobb és jobb edzések kerültek terítékre, amit lábainkon, illetve vállainkon is érezhettünk. A standard edzőtábori események (éjszakai edzés, vízi edzés) mellett nagyon jó kiegészítő programoknak lehettünk részesei. Kiemelkedő volt a Köröshegyi versenytúra, mely igazi csapat összekovácsoló terhelés volt. Illetve említeném még a csütörtök esti beszélgetős estet, mely a sok humor ellenére szellemi táplálékul szolgált a testileg megfáradt karatekáknak.
Az övvizsga színvonala sem hagyott kívánni valót maga után. A szokásos technikai vizsga után egyből kezdődtek a küzdelmek, melyet egy kiadós nyári zápor színesített. Igyekeztünk megadni mindenkinek a maga fejadagját. Mivel panasz nem érkezett, szerintem teljesítettük!
A táborzáró Sayonara Party-n mindenki kiengedhette, természetesen kultúrált keretek között, az egy hét minden búját-baját. Sok mindenki megmutathatta (sokan sajnos meg is mutatták), hogy csak a hangja tartotta vissza a világhírnévtől.
A körülmények is elviselhetők voltak, ez is mindig fejlődik, bár mindig van hova Szoros barátságok szövődtek a szobákban, a francia ágyakon, persze csak a jó ízlés határain belül. De ne panaszkodjon senki, aki időben jelentkezett ágyban aludt, meleg ételt evett .
Végül szeretném kiemelni a csapatot, mint egységet. Mivel a Tigris Dojo képviseltette magát a legnagyobb számban, így nagy feladat volt összefogni a társaságot, de úgy érzem nem volt nehéz. Elég volt hozzá 3 szó Kőröshegyen („Este pizza, sör!”) és már is több mint 30-an (!) ültünk egy nagy asztalnál, ahol mindenki mindenkivel evett, ivott, beszélgetett, poénkodott, a másikkal. Úgy érzem ezek azok az emlékek, amik egy életre beivódnak az ember emlékezetébe. Így lehet nagyot alkotni, mikor egy egész CSAPAT dolgozik a sikerért. Így mindenki nagyobb kedvvel fog nekiállni az őszi-téli munkának. Így tudunk hatással lenni egymásra. Ezek azok a pillanatok, amiket nem lehet elfelejteni. Illetve mindenki tudja mire gondolok, amikor azt mondom: „1-es kész!”. Azt hiszem ebből szállóige lett.
Ahogy Olivér Sensei is kiemelte valóban sikerült a két tábor (BFH, Csopak) minden előnyét egyesíteni, az idei tapasztalatokat értékelve, felhasználva jövőre még jobb tud lenni a tábor.
És ahogy szokták mondani, aki volt azért, aki nem az azért jöjjön el jövőre! Tényleg érdemes mindent félredobni érte egy hétre! Orvosi igazolást már most gyártani jövőre a munkahelyre, munkahelyi igazolást a családnak. Pénzt már most elkezdeni dobálni a malacperselybe, szabadságot most bejelölni, lefoglalni!
Osu!
Kovács Balázs
Jó reggelt Szántód!
6.30 oi-gyaku, kiai! Jó reggelt Szántód! oi-gyaku, kiai!
Ez csak a szomszéd reggeli köszöntése, miután éjszaka igénytelen zenével próbálta pihenésünket és a kyokushin kitartást gátolni.
Egy jó ötlet eredményeként a pálkövei és a csopaki edzőtábor Szántódon egyesült az idén, ahol 8 edző oktatta a 9x8 fős csapatot és a változó számú bejárósokat, egy héten át napi háromszor. A tábor menete a szokásos volt. Az első edzésen megalakultak a csapatok, este megszülettek a nevek és csapatkiáltások, majd a verseny is megindult.
A reggeli edzések azzal kezdődtek, hogy elfutottunk a zamárdi szabad-strandra, ahol különböző csoportokban próbáltuk ébredező aggyal a testünket mozgatni hol pajzsos feladatokat, hol nyújtásokat, hol kihont végezve. A délelőtti tréningek a kihon jegyében teltek a karatékák öv szín szerinti bontásában. Ezek során végigvettük a technikákat, renrakukat, katákat. Meglátogatta a tábort Shihan Bencze Antal is, aki még az edzőknek is tartott külön tréninget. A délutáni edzéseken a küzdelem volt a középpontban. A tábor ennek keretében egyik délután ’bemutatót’ tartott a strandon, ahol 10x2p, 10x1,5p és 10x1p-es küzdelmeket nézhettek végig a nyaralók. De az igazi feltűnést a Balaton vizében gyakorolt rúgások és dobások keltették. A küzdelmi edzésekről elmondható, hogy pörgősek és változatosak voltak, így mindenki találkozott neki tetsző feladattal.
Az időjárás változóan volt kegyes a társasághoz. A 35ºC fok körüli hőmérséklet napközben megizzasztott volna minket edzés nélkül is. De az eső például kellemesen hűtötte a karatékákat és a parkoló kövét éjjel 1-től egy kis laza éjszakai edzés során, míg zseblámpák szolgáltatták a hangulatvilágítást azoknak, akik sírtak illetve azoknak, akik majdnem sírtak. Vagyis mindenkinek. Mestereink tettek róla, hogy ne maradjunk egy nap sem szárazon kívülről se. Volt, amikor szimplán faxot küldtek egy kis esőért, vagy csak a harmatos fűben kellett végighemperedni. De az is csak egy körülmény volt, hogy a szobákban nem volt hely ennyi gi szárítására.
A ’csopakiak’ nagy öröme az volt, hogy Szántódon nincs hegy, a reggeli edzéseken nyugtató érzéssel pislogtunk át a tó túlsó oldalára és hálát rebegtünk a távolságnak, ami köztünk volt. Viszont senseieink és sempaiaink kellően alaposak és kitartók voltak, így találtak egy hegyet. Kőröshegyet. Alig volt 7-8 km-re a tábortól. Miért is ne fussunk el oda? De ha már addig elfutunk, néhány feladatot el is végezhetünk közben. Tameshiwari. Mawashi gedan bemutató a Spar parkolóban, majd húzódzkodás seprűnyélen. Szerencsésebbeknek még egész seprűnyél jutott, míg a hátrébb lévő csapatoknak csak félbetört darabok. Lövészet, íjászat, gumicsizma-dobás, paraszt-darts (vasvillával eltalálni egy homokfalba vésett négyzetet), fekvőtámasz, vízhordás szájban és egyebek szerepeltek a feladatok között. De a kilátás megérte. A legnagyobb élményt viszont sok mindenkinek nem ez jelentette, hanem az a katonai jármű, ami visszavitte őket a szállásra. Origato Fekete sempai. Az eredmény a csapatok egész hetes versenyébe számított, így a részeredmények nem ismertek.
Az edzések között alvás, evés, alvás, strand, evés váltogatta egymást. A szálloda lobbyjában, illetve az előtte lévő ’gombáknál’ a szívósabbak billiárdoztak, tv-t néztek, beszélgettek esténként. Ez arra is alkalmat adott, hogy mestereinktől a karate mélyebb dolgairól is kérdezhessünk.
A hét utolsó napjaira a karatékáknak az ereje ment el, a mestereknek a hangja. Pénteken felsorakoztak azok, akik megmérettettek az övvizsgán. A 2 óránál hosszabb technikai rész után a szabadban került sor a küzdelmekre, kinek 3, kinek 15. A levegő nedvességtartalma ekkor földbe kívánkozott, egyszerűbben szólva: el kezdett zuhogni. A vizsgázók és segítőik pillanatok alatt bőrig áztak, majd áztak, és áztak… és persze küzdöttek. Alighanem a nézőknek is emlékezetes marad ez a „csupán plusz körülmény”.
A tábor utolsó, zárás előtti programjára ugyanitt került sor, amikor már nyoma sem volt a pár órával korábbi zivatarnak. A verseny a csapatok között ekkor is folytatódott, szobrászat, mesélés, küzdelmek formájában. Az esti sayonara parti során a csapatok előadták jól sikerült műsoraikat, melyben megnézhettük az orkok ébredését, a mesterek vetélkedését, valamint a részeges pincér-katát, valamint az éjszakai edzés lehetséges befejezését a rendőrőrsön. A vizsgaeredmények kihirdetése után táborzárás, majd fergeteges karaoke (=üres zenekar) este következett.
Úgy gondolom, mindenkinek pozitív élmény volt a tábor. Mindenki találkozott az edzések során minden mesterrel és így biztos, hogy kapott olyan morzsákat a karatéból, amivel korábban még nem találkozott és tudását növeli. Bízunk benne, hogy a tábor a jövőben hasonló sikerrel megismétlődik.
Osu!
dr. Csiszér Kata
KÉPEK A TÁBORRÓL IDE KATTINTVA!!!
|
|
|
