| |
 |
  
Az előző napok szélviharai lecsendesültek már. A privát rezidencia pavilonjában, a napfényes nyugalom mellett árad a forró fácán leves illata és gőzölög még a vadból készült ízes pörkölt maradék része. A sürgő-forgó, kedveskedő hölgyek összepakolják az asztalon fellelhetőket.
Következik a desszert és a kávé, majd a barátok közül mindenki ebéd utáni pihenőre tér a virágos kertben.
A pavilont behatároló bambuszfüggönyök között csupán a vadakat elejtő vadász pihen. Kimért nyugalommal tömködni kezdi a pipáját. Tekintettel a mellette ülő kis kölyökre, nem gyújtja meg, csak pótcselekvés a pihenője helyett.
A gyerek félénk tisztelettel tekint fel az óriásnak tűnő marcona harcosra, aki bizonyára nem is kedveli őt, mert nem bántja se szóval, se tettel.
(Lehet, hogy a kivétel erősíti a szabályt?)
Pedig a nagy emberről úgy hírlik, ő egy érdekes egyéniség. Főként azokat ostorozza verbálisan, vagy fizikailag, üti-veri akik kedvesek a számára.
Megjegyzem, a több évtized alatt felettébb sok "megtockolt" kedvence volt. És újraszületnek.
Belőlük jelenleg sincs hiány.
Hangoztatni is szokta, hogy "ha ütöm, ha verem, mégiscsak a haverem".
Tehát a nyugodt, csendes beszélgetés folytatódik a Bendegúzzal való kólázgatásuk közepette.
Az ördöngösen eleven gyerek, fegyelmezett átszellemüléssel forgatja egymás után a fényképalbumokat.
Az elmúlt ötven esztendő dióhéjban foglalt történéseinek magyarázatával tisztelte meg őt a Shihan.
Egyik képen megismerhetővé vált a nyurga kis legény, a tizenhárom esztendős Kálmánka a súlygolyójával, aki nehéz atlétaként szerette volna kezdeni a sportpályafutását.
Később e sportpályafutásnál sokkalta több... Igazi vesszőfutás kezdődött.
Az elmúlt negyven esztendő fizikai- és pszichikai megpróbáltatásai a korabeli fotók tanúbizonyságai no meg a rengeteg csepegő veríték.
E vesszőfutáshoz tartozik a: -"HARC AZ ÉLETÉRT",-"AZ ÉLETTÉRÉRT". Versenyfutás az idővel a lehetőségekkel, a sok értetlen és értelmes, trehány és fegyelmezett tanítvánnyal való törődés. Munka mellett "úttaposás", szervezések, bemutatók, a klub élet irányítása, a folyamatos tanulás.
Önmagához, másokhoz és a környezetéhez kimért katonai fegyelmet, vasfegyelmet elhivatottsága olykor-olykor vak fegyelemmé determinálta.
A fekete-fehér fotók hangulatát agilitásukkal kompenzálták az éppen akcióban "lekapott" huszonéves srácok. Csupán elmondás alapján ismerhetőek fel a későbbi nagy nevek, például: Polyák és Popper úr, Hanshi Adámy István és Shihan Furkó Kálmán, akik többekkel, az omladozó falak hátterében -voltak akik "gatyában" -ízlelgették a kyo. karate technikáit.
Egyik albumban megjelent az előhírnök Sensei Mészáros Attila -mint instrukror.
A fiúcska olyanokat láthatott az említett albumokban, amilyeneket az apja sem ismert.
Tovább lapoztak.
Shihan Kálmán számára emlékezetes a Krakkóban kiteljesedő nemzetközi versenye, abból az időből, amikor még az usanka volt a divat.
Következtek a szolnoki klub képei és a nemzetközi edzőtáborok kronológiai sorrendje.
A régi nagy versenyzőket ismerhette meg a kisember.
Többek között láthatta Shihan Somogyi Zsoltot és Sensei Bódi Istvánt fiatalabbként.
Felsorolni hosszadalmas a sok kiteljesedett harcost vagy épp a szenvedést tükröző arcokat.
A kérdések özöne és az emlékek felidézése kapcsán -a sokszor oly rettenetes Shihan-kedves elérzékenyültséggel, türelmesen összefogott atyai válaszokkal reagált.
Nincs vége a történetnek. Következett egy új fejezet.
A Sosai Masutatsu Oyama meghívására az akkor még Sensei Furkó Kálmán vendégeskedése méltó alázattal.
A Honbuban történő edzések élethű mimikákat varázsoltak a Shihan arcára.
Együtt fogyasztották ételeiket, italaikat a világhírű stílusalapítóval és családjával.
Shihan Furkó Kálmán közvetlensége és bizalma nem ismert határokat.
A Bendegúzzal történő beszélgetés és emlékek felidézése során a "piszok kölöknek" még ott a Japánban neki tetsző lányt is megmutatta. Közel két órán át ismertette a karate világgal.
Nem dicsekvésként említem a történetet. Legyen valaki Péter, Pál, X, Y vagy Z...stb. A meghívással összefüggő megtisztelő gesztus felemelő élmény és emlék lehet bárki számára.
A beszélgetés végén Shihan előkészített egy dobozkát.
Megajándékozta Bendegúzt egy örök emlékkel a szívhez és egy találó jelképpel.
Sosai Masutatsu Oyama élethűen kialakított másával.
Szerintem mindkét fél meghatódott...
Szempárjaik aranyéremként csillogtak az átadás pillanatában.
Tisztelettel köszöntelek
Shihan Furkó Kálmán!
Köszönöm a megtisztelő figyelemre méltatást amelyet a gyermekemre szenteltél.
|
|
|
