  
Az év karate mestere, klubvezetője : Sensei Stefanovics József
- Részesültél már hasonló kitüntetésben pályafutásod során?
Martfű városért kitüntetéssel tiszteltek meg legutóbb, illetve a tanítványaimtól kaptam már hasonló témájú ajándékot, kupát, de konkrétan ilyet még nem. Ezt a díjat „Az év karate mesterének és klub vezetőjének” adták. Klubvezető biztos vagyok, több tisztaszívű, jó ember segítségével. Az év mestere címet rendkívül megtisztelőnek tartom, de még sokat kell tennem érte az értékrendem szerint.
- Mekkora és milyen minőségű munka áll e mögött az elismerés mögött?
Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy én mit teszek, akkor azt mondom, hogy az életem áll mögötte, a mindennapjaim és a szeretteim, környezetem mindennapjai. Minden pillanatban harcművészettel foglalkozok, ha a dojoban vagyok, ha nem. Az életem erről szól, ez vagyok én. A világot ezen keresztül közelítem meg, ezen keresztül próbálok tanulni is és így igyekszem adni is.
A minőségre azt mondanám, hogy a tőlem telhető legjobbat szeretném adni, a legtisztább szándékkal. Ezen értékrend alapján próbálok élni, akkor is ha másokkal vagyok és akkor is, ha nem lát senki. A klubvezetésben is teljes energiámmal részt veszek, ez fontos a számomra, teljesen hozzám tartozik. A tanítványaimat inkább a gyermekeimnek, barátaimnak érzem, bár nekem maga a „tanítvány” kifejezés ezt önmagában hordozza.
- Melyek a sarokkövei a Stefanovics dojókban zajló munkának? Miben különböznek a Te módszereid más klubok metodikájától?
„Cselekedj tiszta szívvel, a legjobb szándékkal és tudásod szerint, úgy, hogy a környezeted és Önmagad hasznára legyél.” – ez a mi alapelvünk.
Rendszert igyekszem alkotni a saját Utamon, a karatémban és a tanításomban is. A Dojo, a közösség építésben is rendszert alkotok, minden- mindennel összefügg, így nincsenek fölösleges, vagy nem fontos területek, anyagok, vagy emberek.
Figyelem a többi klubot és igyekszem tőlük tanulni.
- Miben van hasonlóság? Melyek azok a pontok, azok a Kyokushin tradíciók, amelyeket feltétlenül követsz magad is, illetve a tanítványaidnak is következetesen sulykolsz?
Ilyen a nyitottság, hogy kerüljenek bele új dolgok a gyakorlásunkba az, hogy mindennap felülmúljuk előző teljesítményünket. Természetesen a „Kyokushin spirit” is egy alappillér.
- Mennyire érzed fontosnak a megfelelő pedagógiai szemléletet az edzésvezetések és versenyfelkészítések során? Ki a jobb tanítvány? Az abszolút kezdő, vagy az, aki már tapasztalattal érkezik az edzőtermedbe?
Rendkívül fontos! Ez egy együttműködés, amibe mindketten bele tesszük teljes személyiségünket, akaratunkat a tanítvánnyal. Én mindenem oda adom Neki, és ha jól cselekszik, Ő is ugyan így tesz. Mindketten tanítjuk egymást és mindketten tanulunk egymástól. Megítélésem szerint, nagyon hasonló a szülő - gyermek kapcsolathoz.
Jobb tanítvány? Amikor érkezik egy új tanítvány, aki már gyakorolt valahol harcművészet, Kyokushint, a következők történnek általában:
1. Aki kívülről érkezik, annak már van valamilyen elképzelése, amiért hozzánk jön. Azt hallotta, úgy gondolja, hogy ez jó lesz neki, ezért választ minket. Majd itt gyakran kicsit elbizonytalanodnak, mert elégé mást találnak, mint amit Dojok többségében. Ilyenkor felvetődnek bennük bizonyos kérdések: „Ez biztos jó lesz? Ez tényleg működni fog? Nem lesz így kicsi az erőm vagy a kondim?” Ettől kissé elbizonytalanodnak.
2. A következő lépésben meg kell nyernem a bizalmukat, hogy tartsanak ki. Dolgozzanak tovább. Észre kell vetetnem velük a kis sikereiket, de őszintének is kell velük lennem. Meg kell értetnem a rendszeremet.
3. Gyakorolnak, majd megértik a rendszert és megrémülnek, sokszor elbizonytalanodnak. „Úr Isten! Most kezdjek mindent elölről?... Most mindent újra kell tanulnom? … Itt a fehér övesek is ügyesebbek mint én..Mit csináltam én eddig? Ez óriási anyag”… Újra el kell nyernem a bizalmukat és el kell kezdenem őket építeni, arra biztatva mindegyiküket, hogy tartsanak ki, mert érdemes és megéri!
4. Ezt követően közösen eljutunk arra az alap szintre, hogy el lehessen kezdeni építkezni.
5. Elkezdünk építkezni.
Ezt még néhány mester megéli véleményem szerint. Néhány dojoból, mestertől érkező tanítványnál nem így van , hisz ott hasonló munkában volt már korábban is része. Ezek a karatékák csak egy új személyiséggel találkoznak általam.
A többségnél azonban a fentebb leírtak történnek.
Biztos van, aki ezt félreérti, akit ez bánt, bár ilyen szándékom egyáltalán nincs.
Legalább 50 ilyen beszélgetés, történés jut hirtelen az eszembe…Ez a tapasztalatom.
Ha érkezik egy teljesen kezdő, akkor egyből elkezdhetünk építkezni.
Melyik a jobb tanítvány?? Az igazság az, hogy nem mindenki lesz a tanítványom, attól, hogy ide jár edzeni és nem is mindenki érez a vezetőjének, a „mesterének”. Ez így van jól!
Ellenben ha valaki a tanítványom lesz, akkor számomra mindegy, hogy már tapasztalattal bír, vagy kezdő. Hisz mindegyikünknek van már tapasztalata, de mindegyikünk kezdő. A „tanítvány- mester” viszony, egy nagyon különleges kötelék. Mindkét típusból kerültek ki nagyszerű tanítványok.
- Az ország talán legnagyobb és legeredményesebb klubját vezeted, szervezetektől függetlenül. Milyen „marketing fogásokat” alkalmazol az egyesületed szélesebb megismertetéséhez és a tanítványok toborzásához?
„Menni tenni kell.” A tettek elég reális üzeneteket hordoznak. Akinek ezek nem hitelesek, vagy nem azt „üzenik” hogy közös Utunk van egy szakaszon, akkor nincs is. Viszont például az internet, ha arra nem is alkalmas, hogy karatézzunk, arra igen, hogy a tetteinkről szóló híreket, eljuttassuk az emberekhez. Te Petya! A „marketing fogás” az nem Kyokushin! A Kyokushinban nincs is fogás…
- Mennyire fontos egy ekkora klubnak a szervezeti identitás (hazai- és világszervezet) ?
Leginkább tettekhez, személyekhez kötődök, kötődünk. A legfontosabb egy olyan mestert és közösséget találnunk, ahol és akivel szívesen töltjük el a mindennapjainkat és hiteles számunkra. Hisz a tanítványok 90 %-a! (nálunk kicsit kevesebb talán) soha nem is lép ki a Dojojából. Teljesen mindegy számukra, hogy a szervezetük vezetője kicsoda. A klubjukhoz, mesterükhöz kötődnek. Hisz lehet, hogy az adott hazai, vagy nemzetközi vezető a lehető legjobb ember és mester, de az illető közvetlen „vezetője” (aki a saját Útján vezeti, később támogatja, majd szükség szerint segíti), a „mestere” egy nem jó ember vagy nem jó „vezető”. Pedig ez lenne a legfontosabb!
A klub, a mester után jön a hazai szervezet. Hisz ha valahová eljut a saját dojojából a tanítvány, akkor az Magyarországon lesz. Elutazik versenyekre, edzőtáborokra, szemináriumokra. Az embernek elsősorban a hazai szervezetében lévőkkel kell együttműködnie, dolgoznia, közös nevezőre jutni. Ez azonban már a karatékák nagy részét nem érinti sajnos.
A következő lépcsőfok Európa. Kontinens versenyek, illetve nemzetközi tornák, események. Ezekre már igen kis számban jutnak el, de aki igen, annak fontos kell, hogy legyen (kellene), hogy milyen az az EB, ahol indul és ér el eredményt.
Na és csak ez után jön a világszervezet, amivel tényleg nagyon kevés embernek van kapcsolata.
A klubom elég jól működik. A hétköznapjaink nagyon jók, nagyon jól érzem magam bennük és úgy gondolom, jó Úton haladunk . Tehát a legfontosabb megvalósult!
A hazai szervezetben a szakadás - ami alapvetően negatív - hozott egy olyan pozitívumot is, hogy csak azokkal kell közösséget alkotnod, akikkel hasonló az értékrended. Nem kell energiát pocsékolnunk arra, hogy egymást bántsuk. Mindenki dolgozik a maga értékrendje szerint.
A mi szervezetünk itthon messze a legnagyobb és nagyon sok értéket hordoz. Ebben - véleményem szerint – mások mellett, óriási szerepe van annak a kisseb szakmai és baráti közösségnek, amiben a történések nagy részét megélem. Hiteles személyek, akik folyamatosan tesznek fejlődésükért. Sokat lehet tőlük tanulni. Mindenképpen nekik is szól ez a díj.
Európában szintén a legerősebb ez a szervezet és mivel nekem erre a lépcsőfokra is sok tanítványom fellép, ez is fontos. Aki nálunk az EB-n dobogóra kerül, azok bármelyike, egy másik szervezet versenyén is minimum így végezne. Tehát van rá lehetőség, hogy azt a bizonyos vasat a legforróbb tűzben eddzük. Világszintre is kijut néhányuk és ott is az egyik legerősebb a szervezet. Ezek leginkább versenyek persze.
A fontos dolgok azonban a Dojoban, a mindennapjainkban dőlnek el. Nekem van sok versenyzőm, akiknek ezek lényeges tapasztalási alternatívák, de a harcművészetnek ez csak egy - bár nagyon fontos - része. Egy tapasztalási lehetőség, nem is akármilyen, de soha nem döntenék csak ez alapján.
Soha nem szeretnék olyan emberekkel közösséget alkotni, akiknek én nem férek bele az értékrendjükbe, vagy akik nem férnek bele az enyémbe.
- Beszélj egy pár szót kérlek a tanítványaidról! Kik azok, aki a frontvonalban vannak a versenyeken, illetve melyek azok a karatekák, akik edzői „terheket” is viselik nap, mint nap?
Minden tanítványom nagyon szeretem. Tényleg, igazán szeretem Őket. Azonban vannak köztük „tartó oszlopok”, ahogy szoktam mondani. Talán nem meglepő, ha az első helyre teszem a társamat, a feleségem, aki már a tanítványom is. Nagyszerű ember és sokat köszönhetek neki. A Victory működéséhez egy elég fontos hajtóerő vagyok, viszont abban, hogy én tudjak jól „hajtani” neki van fontos szerepe.
Nehéz kiemelni, Mindenki fontos. Kiemelném azonban „buzasgábort”, aki kiváló tanítvány és talán a legnagyobb részt vállalja mögöttem. Közel hasonlóan dolgozik Pető Krisztián és Balogh Zsolti is. Szűcs Gergő is igen sokat tesz, és ott jönnek még jó páran, akik büszkék lennének ha tartó oszloppá válhatnának és ennek érdekében dolgoznak folyamatosan,különböző területeken, pl. az edzésvezetésekben, a szervezésekben, a médiában, a honlapnál, a nevezések, pénzügyek, jogi ügyek intézésében, utazások szervezésében, támogatók felkutatásában, videók készítésében, hírek publikálásában stb… Tényleg többen vannak, és szükség is van rájuk, sok nevet tudnék sorolni! Fontosak nekem egy KÖZÖSSÉGET alkotunk. A tanítványaim, akikre büszke vagyok. Több olyan van közöttük, akikre sokan büszkék lennének, ha ő lenne akár a klubvezetőjük.
Ugyanakkor úgy gondolom „csak teszik a dolgukat” és ez csak így működhet. Sikeresek, versenyző nagyon sok van közöttük, bár remélem, hogy még kiforrott egy sincs, és még sokat fognak fejlődni. Nagyon hosszú lenne akár csak a válogatottakat felsorolni név szerint. De már nem is csak Kyokushin küzdelemben kiemelkedőek, hisz Tibi (Nagy Tibor) munkáját is már több éve segítem, és a K-1 szabályrendszerben, az egyik legsikeresebb hazai küzdő.
- Kik azok az emberek, akiknek feltétlenül szeretnél köszönetet mondani azért, hogy ilyen messzire jutottál edzőként, illetve emberként?
A családom mindenképpen. Az édesapám ezt az interjút már nem élhette meg, neki ajánlom ezt a díjat.
Azt gondolom, mindenki fontos volt. A korábbi edzőim, akik a martfűi klubot vezették és a klubtársaim, akikkel együtt nőttem fel. Hisz a saját dojomat csak 12-13 éve kezdtem el építeni.
Kiemelném mindenképpen Shihan Karmazin Györgyöt és Shihan Bencze Antalt. Nagyon sokat tanultam, tanulok tőlük a mai napig. A válogatott mestereitől szintén és a barátságukért is nagyon hálás vagyok. Szerintem ez mindegyikünk díja. Az edzőpartnereimnek és a Barátaimnak is nagyon köszönöm, valamint a tanítványaimnak! Szülővárosomnak, Martfűnek is igen hálás vagyok és azoknak a támogató, szponzor barátoknak, akikkel együtt építjük ezt a kimagasló klubbot! A PWS, Euro Trans, Viktoring, BI-KA, GrApixx, Székely Budo, Activlab cégek.
- A 4. danos vizsgádra készülsz. Hogy áll ez a felkészülés jelen pillanatban?
Ez egy érdekes kérdés. Nincs bennem motiváció magára az övfokozatokra. Anno az 1. dan még fontos volt, de valójában mindig a tudás érdekelt és ez csak egyre inkább így van. Nagyon sokszor a 3-at is soknak érzem, tehát nem küzdök egy újabbért. Idén 25 éve hogy gyakorlok, sose hajszoltam a fokozatokat. Bajnak tartom, hogy ezek ilyen fontosak sokak számára, a tudás helyett. Viszont a klubomnak, a szervezetemnek, a szakmai közösségünknek fontos egy ilyen előrelépés is. Külön felkészülésem nincs erre. Minden nap tréningeztem eddig is és ez most sincs másképpen. Pár dolgon kicsit változtattam, hogy jobban hasonlítson egy ilyen vizsga követelményeihez. Viszont most úgy tűnik, hogy Shihan Furkó és Shihan Karmazin törekvései ellenére, nem lesz az Európa bajnokságon danvizsga, csak nyáron a litvániai edzőtáborban lesz erre alkalom, azt viszont nem tudom vállalni. Természetesen tréningezek ugyan úgy és amint ennek meg kell történnie, biztos meg is fog történni.
- Hol tart a Victory Team az EB felkészülésben?
Mindegyikünk- a közösségünk és a támogatóink- nagy sikere az, hogy 9 Victory karatéka képviseli hazánkat Spanyolországban. Minden esztendőben tudtunk előrelépni. Formaátmentést végzünk pillanatnyilag. Felnőtt és Junior hazai versenyeink voltak nemrégen, amiket felkészülési tornának szántunk. Nem élesítettünk formát. A vegyes időszak vége van most, a gyorsítások, pontosítások kapnak egyre nagyobb szerepet, illetve a sportág specifikus megjelenései a képességeknek. Ezekkel sokat foglalkozok az utóbbi időben. Úgy gondolom jó formában lesznek és ha nem lesz „rossz sorsolásuk” többjüknek realitás a dobogó. De még van teendőnk addig.
- Milyen programokat szervezel még idén?
Elindult egy folyamat, amire úgy látom, nagy szükség van.
Szemináriumokat szervezek a tanítványaimnak és azoknak, akik hasonló értékrenddel bírnak. Több ilyen szeminárium lesz még Budapesten, illetve július utolsó hetében edzőtábort vezetek Martfűn, majd augusztusban Szlovákiában, az ősszel Görögországban és ismét Martfűn. Új csoportok indítását is tervezzük és ugye a tanítványaimat tovább kell segíteni, EB, hazai és nemzetközi versenyek, U 22-es EB, vizsgák, mestervizsgák.
Idén ünnepli megalapításának 25. évfordulóját egyesületünk, melyet remélem sikerül majd együtt megünnepelni mindenkivel, aki részt vett a közös munkában az elmúlt negyed évszázadban.
|
