Sensei Ábrahám Edit 2 x Európa bajnokunk Nagykőrösön folytatja sportpályafutását.

Az átigazolás okairól Edit a következőket nyilatkozta:

"Már 27 éves leszek márciusban, s bizony nem is olyan régen még a Testnevelési Egyetemen mint diák, gondtalanul tanultam. Sok szabadidőm volt és hódolhattam annak a sportágnak, melyet szinte már vallási hittel űzök és művelek, a karaténak.

De hát az egyetem elvégzése után nekem is polgári foglalkozás után kellett néznem. Nincs még egy éve, hogy a Szerencsejáték Zrt-nél kaptam állást, Dél-Pest Megye területi képviselője vagyok. Ez azt jelenti, hogy szinte reggeltől estig járom a fogadó irodákat és helységeket gépkocsival, mely természetszerűen nagyon fárasztó, főleg úgy, hogy az ember még amatőr módon, de tulajdonképpen profi szinten sportol.

Ezért döntési helyzet elé kerültem. Mint tudjátok, a Fight-Team HSE Nyíregyháza versenyzője vagyok. Edzőm – akit én nagyon tisztelek és szakmailag a legjobbnak tartok – az a Bencze Antal, akinek az irányítása alatt kétszeres Európa bajnok lettem, s Japánban hatodik a Világbajnokságon.

Eredményes volt dan vizsgám, melyen elértem a 3. danos szintet, tavaly Jászberényben.
Ez a sikersorozat, - mely mögött igen kemény munka volt - edzőm és magam részéről is, életem egy meghatározó időszaka volt és mindig is az marad.
De hát az élet már csak ilyen, döntenem kellett. Ugyanis egyszerre nem bírok két helyen lenni Nyíregyházán és Dél-Pest megyében Monortól lefele, Cegléden keresztül Nagykőrösig. A Szerencsejáték Zrt. előírja ugyanis, hogy abban a körzetben kell az állandó lakhelyemnek lennie, ahol munkámat ellátom. Ez jelenleg Nagykőrös, szüleim háza.

Így hát edzőmmel Tónival közösen megbeszéltük,  és úgy döntöttünk, hogy visszaigazolok Nagykőrösre, szülővárosomba a nevelő egyesületemhez, Búz Ferenchez.

Nagyon nehéz volt a döntés, és számomra előrevetítette azt is, hogy egyszer majd abba kell hagynom ezt a sportágat, hiszen az idő könyörtelenül múlik.

De persze most még nem adom fel, hiszen előttem állnak a nagy feladatok: februárban a Hungarian Open, majd Kievben az Európa Bajnokság, s azt követően – már a nyár elején – Szentpéterváron a Világkupa. Számomra ez óriási kihívás, és a magam részéről bizonyítani is akarok, nem csak magamnak, hanem azoknak is, akiknek köszönhetem azt, hogy idáig jutottam.

Hiszek az elvégzett munkában, amit Tónival és a csapattal eddig véghezvittünk, hiszen erre a tudásra lehet építeni, és sikereket elérni. De végül is az ember önmagának bizonyít az által, hogy győzni tud mások felett, akik szintén felkészültek a nagy megmérettetésre, és szintén győzni akarnak…

Mindezt azért mondom el Nektek, hogy értsétek döntésem, döntésünk hátterét, hiszen gondolnom kell a polgári karrieremre is és  hosszú távon nekem is meg  kell élnem valamiből.  Nem támaszkodhatok mindig másokra, főleg szüleimre. Ezt kívánja a felelősségteljes gondolkodás!

Szóval egy új időszak kezdődött el, mely remélem még sokáig tart és aktív tudok maradni – civil munkám mellett.

Mindent köszönök a csapatnak és Tóninak, hiszen nem juthattam volna nélkülük idáig…
                                          
 OSU!
Ábrahám Edit"