| |
 |
  
42. All Japan bajnokság beszámoló
Még nyáron született meg bennem az elhatározás, hogy kilátogatok a japán versenynaptár legkiemelkedőbb bajnokságára, az All Japan Tournament-re.
Számos alkalommal vezetett már el jó sorsom a szigetországba, de japán bajnokságot még sohasem láttam élőben, így aztán nagy izgalommal vártam az eseményt. Mióta az eszemet tudom a japán versenyek bűvöletében éltem. Rongyosra nézett, ma már őskövületnek számító, rettentően rossz minőségű VHS kazetták tanúsítják az őrületemet és azt, hogy van némi fogalmam arról, hogyan kell kinéznie egy klasszikusan tető alá hozott japán bajnokságnak.
Számomra az is tétje volt ennek a látogatásnak, hogy megérzem-e azt a „fílinget”, ami ehhez a versenyhez kapcsolódik hosszú évtizedek óta.
Jelentem, ez a bajnokság szinte minden igényemet kielégítette. A szervezés már –már olyan szintű precizitást ért el, ami európai ember számára totálisan ismeretlen.
A Tokyo Metropolitan Gymnasium immár 2 évtizede klasszikus versenyhelyszíne a két legnagyobb Kyokushin világszervezetnek (WKO, IKO1), és ez a tény egyből megadja a verseny körülményeinek alaphangját.
A zászlók, a fények, a kiemelt sárga-kék tatami körben figyelmeztető piros csíkozással, a csarnok elképesztő akusztikája és belső tere, azonnal tűzbe-lázba hozza az odatévedőt.
A sajtóakkreditációt követően rögtön az alaksorban elhelyezkedő bemelegítő csarnokba vezetett az utam, hisz’ igazából csak a versenyzők között érzem jól magam.
Jó volt nézni a több mint 100 versenyzőt bemelegítés közben. Érdekesek voltak a különféle praktikák: kis ütőfal itt, pontkesztyű ott, bemelegítő sparringok (ezek voltak a leglátványosabbak), 2-3 gyúróasztal felállítva, jóga, nyújtás, relaxáció minden mennyiségben.
Különösen lelkesítő volt számomra, hogy a lent előkészülőknek beadták hangban a fenti atmoszférát - így is „turbózva” Őket a személyes csatájukra-: a szurkolást, a dob hangját, az edző i utasítások foszlányait, illetve a rúgások és ütések hatalmas puffanásait a karate ruhákon…
A férfiaknál nem volt meg a teljes 128-as tábla. A legnagyobb favoritok (Tsukamoto, Tsukagoshi, Suzuki, Yamada stb…) csak a második körben kezdtek. A tábla tetején, egyes rajtszámmal a múlt évi döntős, Midori tanítvány Shigeru Aoyagi kezdett, legalul 107-es sorszámmal a regnáló bajnok Tsukamoto.
Már a selejtezők során világossá vált számomra, hogy itt senki nem megy fel eleve feltartott kézzel. Akármekkora bajnok is áll vele szemben, olyan harci szellemmel támadja, mintha fogalma sem lenne ki is az ellenfél. A fiatal generáció (16 éves kortól szabad az indulás az összjapánon !!!) elképesztő sodrással zörgetett be az ajtón ezen a bajnokságon is. Parázs csaták követték egymást, melyek szépséghibája a sok esetben dulakodásba torkolló küzdelem (hozzáteszem, sokkal rosszabbra számítottam), illetve a pontok hiánya volt. Az előbbi egyértelműen a bírók hibája, míg az utóbbi (talán…) a mezőny kiegyenlítettségének volt köszönhető. Nem úgy érzékeltem, mintha a versenyzők kizárólag csak kondícióval akarnák megoldani a feladatot. Rendkívül kemény és sokhosszabbításos mérkőzések követték egymást, ahol ütő és rúgóerőben nem éreztem hiányt. Sőt! Sok esetben még a ritmusfogással és a pontossággal sem volt probléma, a pontok valamiért mégis elmaradtak...
Az első nagy meglepetés Kenji Maegewa (sokszoros nehézsúlyú bajnok és japán válogatott) kihullása volt, akit a Midori Dojo fiatal bajnoka, 7 perces sziklakemény erő-állóképességi csatában, súlykülönbséggel búcsúztatott.
A szenzáció csak ezután jött, mikor a 16 közé kerülésért összecsapott egymással a 2003-as világbajnok Suzuki, illetve Kazuhito Yamada tanítványa (volt IKO1-es könnyűsúlyú helyezett). A szintén 7 perces ütközetben Suzuki rendkívül kemény ellenállásba ütközött és az utolsó hosszabbítás végén a mérleg nem számára kedvezett. 15 kilós súlykülönbség és a veterán bajnokot a tusoló irányába kényszerítette…
Érdekes volt, hogy nem egy esetben, az európai szem számára teljesen wazaari közeli szituációkra, a japán bírók nem adtak pontot. Sok olyan szituáció is volt, mikor a combon, vagy gyomron megfogott versenyző szándékosan kilépett a tatamiról, és csak ott jelezte ki a fájdalmat. A bírok ezekben az esetekben sem mozdították zászlóikat.
A Midori tanítványok közül Tomikazu Yoshidát (japán bajnok 80kg) emelném ki elsősorban, aki valami fergeteges lendülettel verekedett az első két körben. Ő az egyik legtudatosabb harcos az egész mezőnyben, és nagyon jó „vére” van a bunyóhoz.
A verseny legnagyobb csatáját egy másik fukuókai, Taishi Watanabe vívta a hiroshimai Shimamoto testvérek kisebbik tagjával, Yujival. Szinte izzott a levegő a rivalizálástól. A mérkőzés végig enyhe Shimamoto fölényben zajlott. A két harcos mindent bevetett a győzelemért. 7 perc után mérlegre mentek, de mindösszesen 1.5 kiló súlykülönbség volt Watanabe javára.
Következett az utolsó felvonás, ahol Yuji ismét fölényben harcolt, de a mérkőzés legvége már dulakodásba fulladt a nagy akarástól. Nyolc perc után azonban megérdemelten győzött a fiatalabbik Shimamoto fiú.
A legjobb 16 közé 2-3 kivétellel, valóban azok a küzdők kerültek, akik oda érdemesek voltak.
Az új szabály szerint, már 2007-óta a 16-ban törnek a versenyzők és nem pedig a legjobb 32-ben. A deszkák sokszor tűntek túl ellenállónak a harcosok számára, mert egy-egy kör végén, még a legjobb törők közül is sokan állva maradtak, ezzel jelezvén, hogy számukra sikertelen volt az aktuális törésnem.
A legnagyobb rangnak számító „LAST 8”-ba kerülés sem hozott kisebb ütközeteket, mint a selejtezők másfél napja.
A 2x-es könnyűsúlyú japán bajnok, 19 esztendős Yuki Maeda, irgalmatlan vehemenciával támadta a nála közel 40 kilóval nehezebb, múlt évi döntős, Shigeru Aoyagit. A mérkőzés 7 perce alatt, számomra többször úgy tűnt, hogy akár ki is lehetne hozni a 65 kiló körüli srácot, mert hihetetlen módon, megrendítő erejű hátsó-belső combrúgásokkal és távolról indított tempó-egyenes ütésekkel rendre elbizonytalanította Aoyagit. Szórványosan kapott is egy-egy zászlót, de a végső döntést itt is a mérleg hozta meg, a csarnok közönségének nagy megelégedésére
Hasonló súlykülönbségben zajlott a küzdelem a középsúlyú japán bajnok Kazufumi Shimamoto és a veterán Yuchiro Osaka (vb. ezüstérmes 2003) között. Osaka megpróbálta súlyfölényével irányítani mérkőzést, de Kazufumi masszívan ellenállt az iszonyú erejű attakoknak. 7 perc elteltével itt is a kisebb súlyú versenyző, azaz Shimamoto ment a nyolc közé.
A regnáló világbajnok Tsukagoshi ellenfele, az Astana kupa szupernehézsúlyú döntőse, Tsuya Hasegawa sérülés miatt nem állt ki, így Tsukagoshi könnyedén menetelt a legjobb nyolcba.
Az oszakai Kazuhito Yamada (ex-japán bajnok) hét perc után 1 deszka különbséggel búcsúztatta Yuji Shimamotót.
A verseny legsúlyosabb egyénisége (130kg), a 19 esztendős Kousei Ochiai, brutálisan összeverte az addig kiváló formában küzdő középsúlyú bajnok Tomikazu Yoshidát, aki egy horog következtében bordatörést szenvedett.
A Tsukamoto-Tanigawa összecsapás most nem hozott meglepetést. A veterán Tanigawa meglehetősen tartott a bajnoktól és elég óvatosan küzdött ellene. Minden elővigyázatosság ellenére, egy bal lábas ushiro-mawashi –geri, mégiscsak elcsattant a fején, ami Tsukamoto egyértelmű győzelmét hozta.
A legjobb 8 csatája előtt és közben, a hagyományoknak megfelelően gyermek karate bemutató illetve, Okumura Shihan „jégaprítási” demonstrácioját tekinthettük meg.
A kiváló szellemiségben harcoló, könnyűsúlyú Yuki Maedának sajnos nem sikerült túljutni az igen kellemetlen, kőtörő stílusban küzdő, nehézsúlyú bajnok Tsutomu Murayamán, aki 3 perc alatt felőrölte a fiatal fiú minden ellenállását.
A fukokai Kenta Mori (regnáló nehézsúlyú bajnok), meglehetősen kétséges körülmények között, deszkával verte Kazufumi Shimamotót.
Tsukagoshi nem ütközött nagy ellenállásba a 25 kilóval könnyebb Yamada részéről, így 3 percben simán jutott a 4 közé.
Tsukamoto a 130 kilós Ochiai ellen mérkőzött és jó taktikával, a mérkőzést külharcból irányítva, egy 40 másodperces ritmusváltást követően egyértelműen hozta a meccset.
A döntőbe jutásért, a felső ágon Kenta Mori vívott Tsutomu Murayamával. Murayama végig irányította a mérkőzést, majd az első hosszabbítás végén örült hajrába kezdett és teljesen összetörte Mori ellenállását. A végeredmény: 5-0. Így nagy meglepetésre Murayama lett a döntő egyik résztvevője.
A másik ágon Tsukamoto-Tsukagoshi elődöntőt élvezhetett a publikum. Az első olyan mérkőzés volt, ahol igazán megjött a közönség hangja. Ennek oka pedig nem volt más, minthogy Tsukamoto, rendkívüli tudatosságról tanúságot téve, elmozgásból, ushiro-geri-vel többször is tisztán találta májtájékon Tsukagoshit.
A tatami közelében ezeknek a rúgásoknak bődületes hangjuk volt, majd a harmadik ilyen találatnál Tsukagoshi arca eltorzult a fájdalomtól. Orkánként jött a közönség hangja, Tsukamoto elkezdte űzni, hajtani, bordán megfogott ellenfelét. Mindent bevetett, hogy újra tisztán találjon. Bár Európában már wazaarit adtak volna Tsukagoshi fájdalmas kínlódására, a japán bírók mégsem jeleztek pontot. A 3 perc végére a világbajnok teljesen elkészült, így 5-0-ra nyert Tsukamoto.
A harmadik helyért vívandó ütközetre Tsukagoshi már nem tudott kijönni, mert mint később kiderült, Tsukamoto rúgásainak következményeként bordatörést szenvedett. Így aztán Mori, csata nélkül állhatott a dobogó harmadik fokára.
A döntő izgalmasnak ígérkezett, hiszen 2 teljesen különböző felfogású versenyző állt egymással szemben. Tsukamoto nem volt a legjobb állapotban (eleve egy komoly térdsérüléssel érkezett a versenyre), de arcán kizárólag csak a győzni akarás látszott.
Murayama azonnal megpróbálta ráerőltetni belharcos-dulakodós stílusát a bajnokra, aki természetesen nem ment bele ebbe a csapdába. Ismét kívülről dolgozva, jó ritmusú mae-gerikkel, illetve egyenes- és felütésekkel rendre visszatért Muarayama gyomrára, akinek ezek nagyon nem ízlettek. A sziklakemény Murayama arcán most először látszott némi érzelem. Tsukamotó most már térdekkel is megtámasztotta a gyomrot és nagyon jól váltogatta a támadásai ritmusát.
Egy perccel a vége előtt, irgalmatlan hajrába kezdett és „egészpályás letámadással” finiselte le ellenfelét. A zászlók lendültek és 5-0-s bírói döntéssel, immáron negyedik alkalommal nyert súlycsoport nélküli bajnokságot Norichika Tsukamoto.
Schmidt Péter
|
|
|
